9. fejezet

                                                                          9. fejezet
                                                                           * Clara*

~Zene~

El sem hiszem hogy ez a nap is eljött. Vissza költözünk Londonba. Mintha csak egy régi, nagyon régi álmom válna valóra. Még most sem fogom fel igazán. Vigyázz London, megyek!!!Újra láthatom Daisyt , Tina nénit , a fiúkat wááá már nagyon izgulok.Alig tudtam elaludni ,  túlzok ha azt mondom hogy tudtam aludni 2 órát.

-Clara drágám kelj fel! Hasadra süt a nap- ébresztgetett Bella.                                                                   
- Jó reggelt Bella! hány óra van?                                                                                                                   -07:00 és már így se fogsz kész lenni.                                                                                                        -07:00?? Miért kell ilyen korán felkelni hétvégén?                                                                                          -El sem hiszem Clara Branson hogy elfelejtetted ezt a napot. Nem ismerek rád- fogta a fejét a házvezetőnő. Gondolkoztam, gondolkoztam és gondolkoztam. Mit felejtettem el?........Hát persze: a KÖLTÖZÉST. Ezzel a tudattal egyszer csak kiugrottam az ágyból  és a fürdőbe rohantam. Mint egy őrül úgy mostam meg a fogam, fésültem meg a hajam és vettem fel valami kényelmeset.

Írtam egy smst Melissa-nak hogy van-e kedve átjönni hogy segítsen pakolni és hogy el tudjak tőle búcsúzni. Ő persze jött is és mindenben segített nekem.Tényleg kell valaki. Szükségem van valakire.Ha együtt vagyunk, jobban érzem magam. Boldogabb vagyok, és kevésbé magányos.

-Hiányozni fogsz Clara- mondta Melissa és pár könnycsepp csordult le az arcán.    -Te is nekem, de héj fel a fejjel majd jövök sokszor és meglátogatlak,meg te is jössz majd ....... nem hagylak egyedül azokkal a picsákkal a suliban és majd amikor visszatérek pár napra miattad belépek a suliba megállok a folyosó közepén és megszólalok: Bitches I'm here again.- próbáltam valahogy vigasztalni a barátnőmet.

-Ki kísérhetlek majd a reptérre?

-Hülye kérdés. El is várom hogy ki gyere- mondtam majd pedig Melissa-ra ugrottam.Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden.

-Szeretlek te idióta- mondta majd pedig lelökött magáról az földre.

-Heló lányok- jött be apu a szobába.

-Jó napot Mr.Branson! Hogy van?- kérdezte Mel.

-Köszönöm Melissa jól. Itt van a költöztetős kocsi lányok. Segítetek levinni néhány dobozt?

-Persze apu mindjárt megyünk.

Lementünk és segítettünk apunak bepakolni a dobozokat a kocsiba. Miután végeztünk még átöltöztem. kicsit kisminkeltem magam és végignéztem utoljára a szobámon.Hiányozni fog minden , amit itt hagyok , de annál izgatottab vagyok milyen lesz újra Londonban .

Megékeztünk a reptérre, elbúcsúzkodtam Melissa-tól és mire észbe kaptam már be is csekkoltunk és  a repülőn ültünk. Elégé fáradt voltam  így sajnos elaludtam ,pár óra múlva pedig már  megérkeztünk Londonba.                         

 Már mentünk is az újdonsült házunkhoz, mire rendesen észhez tértem . Elképedve álltam meg a bejárati ajtó előtte.Berohantam a házba és végigmentem minden egyes zugán.

-Nah tetszik?- kérdezte anya.

-Viccelsz?! Jobb mint amit álmodni mertem volna.

A legutolsó helyen megálltam. Nem rohantam tovább. Egy ilyen kiülő féleség az előző londoni házunk kertjében is volt. Daisy-vel és a fiúkkal mindig ott üldögéltünk kint és játszottunk vagy épp énekeltünk. Amikor egyszer pizsama party volt nálam akkor ott kint töltöttük szinte az összes időt. Elmondtuk egymásnak a titkainkat és senki nem halott minket.

Írtam Niall-nek egy smst hogy megérkeztünk és megbeszéltük hogy délután 17.00-kor találkozunk egy kávézóban.Rögtön ki is próbáltam az új fürdőszobát és lezuhanyoztam, majd pedig játszottam Rozyval. A kis hülye össze is nyalta a nagy harcunk közepette az arcomat. Hamar eljött a 16:30 és elkezdtem készülődni.Próbáltam valami csinos darabot fölvenni.

               * Niall*

Ez a nap is eljött .  Még mindig nem hiszen el . Nem hiszem el hogy újra vissza jön annyi év után .Amióta küldte azt a bizonyos SMS -t , folyamatosan beszélünk .A többieknek nem szóltam semmit bár feltűnt nekik hogy elég sokat vagyok a telefonommal elfoglalva , de mindig kitálaltam valamit ,mivel Clara megkért hogy tartsam titokba az egészet . Gondolom meglepetésnek szánja , azaz remélem , és nem azért csinálja mert nem akar velük találkozni .Nem tudom mennyit változott , lehet már nem olyan mint régen .Azért még is több mint 9 éve nem találkoztunk és lehet New York megváltoztatta . Nagyon remélem hogy nem . Most is itt fekszem  az ágyamon a plafont bámulva és várom az SMS - ét . Megdumáltuk hogy ma találkozni fogunk , azután azt terveztem hogy "leleplezem " a többiek előtt is . Egyszer csak valaki berontott a szobámba és rám vetette magát amit én egy hangos kiabálással díjaztam .

- Nem hiszem el Horan . Fogadok ha elvennem a telefonod 2 percet se bírnak ki nélküle - forgatta a szemét Louis .

- Haha nagyon vicces - erőltettem egy nevetést és akkor láttam hogy Louis nincs egyedül , Harry állt az ajtónak dőlve és vigyorgott mint egy idióta .

- Annak meg mi baja van ?- kérdeztem alig hallhatóan .

 - Oh tudod mivel Brook " feladta " - mutogatott a levegőbe - és én meg után mentem mind a ketten vesztettek - mutogatott a haverunk felé.

- Harry komolyan nem értelek - ráztam a fejem - ki fogod bírni egy hónapig ? Pont te ?És ennek örülsz ennyire ?

- Nem annak egyáltalán nem örülök - ingatta a fejet - de elvisszük őket a vidámparkban és mindenre fel kell hogy üljenek ahova mi megyünk - mosolygott ördögien - és ez még csak a kezdet .

Már értem , szegény csajok komolyan sajnálni kezdtem őket , mert ha ezek beszabadulnak oda semmi se állítja meg őket , a legvadabb dolgokat próbáljak ki .

- Csak előtte beugrottunk hozzád , megnézni élesz-e még mert tegnap hamar tipliztél - fordult felém Louis .

- Baj van haver ? - nézett komolyan Harry .- Mostanában eléggé el vagy varázsolva .

- Hidd el minden rendben , ennél jobb nem is lehetne - mosolyogtam el magam ahogy elgondolkodtam az elmúlt egy héten . Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt hogy Daisy megint szoba áll velünk és Clara vissza költözik tuti pofán röhögöm és elküldöm egy örültek hazába . De most újra ott a remény , hogy minden olyan lesz mint régen .

- Remélem is - mosolygott biztatóan - na de mi lépünk meg dolgunk van - és újra az ördögi mosoly bukkant fel .

- Srácok meddig lesztek oda ?

- Nem hiszem hogy sokáig - pacsiztak le .- Mert ?

- Terveztem valamit délutánra. Mit szólnátok, ha este  a " helyen " találkoznánk?

- Öcsém kb. 7 évesen voltam ott utoljára - röhögött fel Louis - naná hogy megyünk.

 - Hozzátok a lányokat is én addig szólok Liamnak és Zaynek .

- Ok - egyezett bele végül Harry is - de miért ?

 - Meglepetés - kacsintottam.

Pont kísértem ki őket amikor, megszólalt a telefon a zsebemben. Mosolyogva, vettem ki a zsebemből és nyitottam fel a képernyő zárat .

Feladó : Clara Most lettem kész Mikor találkozunk ? Xx C

Gondoltam valami nyugis helyre viszem , mert van mit meg beszeljünk .

 Aha akkor egy óra múlva a közeli Starbucksban . xx N

Oké van egy órám , igaz nekem elég lenne 10 perc is de addig még elintézek pár dolgot . Dobtam egy SMS-t Paynonak és Zaynek . Egyből vissza írtak , hogy ott lesznek . Rengeteg emlék fűz oda minket . Most fél öt  van lassan elindulok , hogy időben ott legyek inkább én várok rá mint ő rám . Szép lassan sétáltam és azon paráztam mi lesz . Rengeteg kérdés merült fel bennem . Sok mi van ha ..de még is nem az a fontos,hogy mióta vagyunk barátok,hanem az,hogy miért tartottunk ki eddig, és mire észbe kaptam mar ott is voltam . Körbe néztem és alig volt egy két ember az utcán , ami furcsa mert gyönyörű napsütéses vasárnap délután van ami nem valami szokásos . Figyeltem ahogy a gyerekek a szemközti parkban labdáznak és rohangálnak . Mosolyt csalt az én arcomra is . Már elég rég óta itt állok , gondoltam megnézem mennyi az idő , mikor egy szürke csoda gurult be .

**Clara**

 Ahogy kész lettem nyomtam egy puszit apunak és már mentem is a kocsimhoz hogy minél előbb oda érjek. Kb 10 percig vezettem amikor megpillantottam a kávézót. Leparkoltam a kocsival és egy 5 percig csak ültem az autóban. Azt hiszem féltem kimenni. Mi lesz ha nem fognak kedvelni? Mi lesz ha már nem akarnak a barátaim lenni többé?-gondolatok járkáltak a fejemben. "Nem Clara most azonnal fogod magad és kivonszolod a segged az autóból, ne legyél már ennyire beszari!!!!"

Amint kiléptem az autóból megpillantottam Niall-t. Egy lila pólóban és egy farmerben volt.Rengeteget változott, sokkal férfiasabb lett , igaz nem is tudom mit vártam 9 év után .

Oda mentem hozzá de először csak bámult maga elé mint egy tehén de miután rámosolyogtam megismert.Láttam hogy végignézett ami kicsit ciki volt hogy még mindig ott állok és semmi.
-Clara-mondta.
-Szia Niall, te aztán nem változtál semmit mármint nőttél meg férfiasabb vagy de 1000 arc közül is megismertelek volna.
-Hát én nem biztos, te sokat változtál viszont egy valami megmaradt a félénkség.
-Igen azt még New York sem űzte el belőlem.

Amikor bementünk leültünk egy boxba és rendeltünk. Huuuu hogy én mennyire paráztam. Folyton az járt az eszembe hogy kedvel-e. De egy kis idő múlva már oldódott a hangulat. Mind a ketten elmeséltük hogy milyen volt ez a kimaradt 9 év elmeséltem neki hogy van egy kutyám és hogy mennyire imádom, beszélt a többiekről és igazság szerint már vártam hogy láthassam őket.

-Tényleg miért nem szólhattam a srácoknak?-kérdezte kíváncsian.

Az ujjaimmal kezdtem babrálni ami sajna hülye szokás. Nem tudtam hogy mondjam.

-Féltem-mondtam halkan hátha nem hallja.

-Hé nyugi- csitítgatott és megfogta a kezem.

Nagyon jól esett az érintése. Mélyen a szemébe néztem és elmerengtem a gyönyörű kék szemeiben. Eszembe jutott hogy miért voltam kicsiként oda érte. Niall végül elkezdett történeteket mesélni a többiekről amivel feldobta a hangulatom. Jó volt nézni hogy milyen átéléssel meséli a történteket és ahogy nevetett magán az annyira cuki volt.

-Mit szeretné még tudni?-kérdezte.

-Mindent.

-Oké akkor hol is kezdjem, én még mindig olyan cuki és aranyos vagyok mint régen-szerénykedett.

-Abban egy percig sem kételkedtem-mondtam majd finoman beletúrtam a hajába. Láttam hogy mennyire örült neki bele is pirult de mivel nem akartam kínos szitut ezért gyorsan váltottam is.

- Jó jó - próbálta abba hagyni a nevetést -  Hol is kezdjem - gondolkodtam el
-Mi van Maddox Hercegnővel meg a srácokkal?

- Ha élni akarsz nem hivid így Daisyt - nevette el magam a régi becenevén - ő hát ugye a szülei elváltak, ahogy Harrynek is , Daisy modellkedik és elég jól csinálja .Louis állati jó focista lett , ő a suli csapat kapitánya , Liam , Zayn és én is benne vagyunk a csapatba .

- És mi a helyzet a fürtössel ?

- Ő ugyan olyan mint volt makacs , önfejű és nagy nő csábász .

- Akkor igazából senki sem változott semmit csak felnőttek - hadonásztam a kezemmel .

- Azt nem mondanám , hogy felnőttek , de valami olyasmi .Tényleg mit szólnál ha elvinnélek valahova ?

- Hova ? - húzta fel szemöldökét .

- Meglepetés - kacsintottam

 Niall  , persze a helyszínt nem árulta el. Felpattant és rántott magával mire én hangos kacagásba kezdtem ami nem mindenkinek tetszett mert egy öreg néni ránk szólt hogy ne hangoskodjunk. Hamar oda értünk a célhoz ami kezdett ismerős lenni. Amikor leparkoltunk akkor Niall oda jött és kinyitotta a kocsiajtót akár egy úriember. Pár lépést tettünk amikor éreztem hogy a srác keze közelít az enyémhez és egyszer csak összekulcsolja a kettőt. Ránéztem és jött az a tipikus mosoly ami ellenállhatatlanná tette. Na persze nem mintha ellen akartam volna állni, sőt, így kéz a kézben sétáltunk tovább.

Végül már teljesen felismertem a terepet. Arra a helyre vezetett ahol kisgyerekként dekkoltunk. 

 **Niall**

- Neeeeeeeeeeeee csak nem a " helyre " viszel - ugrándozott örömében .

- De de és ez meg semmi.-rajtakaptam magam , ahogy ok nélkül mosolygok .. Aztán rájöttem , az ok ő! 

Mi értünk oda először , minden ugyan olyan volt mint ahogy hagytuk , a kis faház , a kidőlt fa minden . Leültünk a fára , és ott beszéltünk tovább amikor zajokat és hangos nevetést hallottunk .

- Komolyan Liam ha meg egyszer a hajamhoz nyúlsz eltöröm a kezed ...... -és már itt is volt a két jómadár .

- Oh bocs haver nem tudtuk hogy csajjal vagy - hátrált vissza Zayn .

- Szép már meg se ismertek ? - ugrott fel Calara és a kezeit az égbe emelte .

- Calara ? - mosolyodott el Liam -Azt a el sem hiszem hogy te vagy az -kezdett felé jönni és a karjait ölelésre nyitotta .Amit kérdés nélkül fogadott el Clara.

Majd Zayn követte .Újabb mozgolódást és nevetést hallottam .

- És mikor Daisy majdnem rokázott - halottam Harry nevetését .

- Hazz egy egyáltalán nem volt vicces - nevette el végül ő is magát .

 Amire mindenki felkapta a fejet , mar ott is voltak . Hát szívesen lefényképeztem volna az arcukat . Louis hatalmas gyerekese mosollyal indult el Clara fele és kapta fel .Brook semmit sem értett az egészből ami érthető , majd később ezt is elintézem . Harry tátott szájjal állt ott majd ő is köszöntötte a lányt . Viszont Daisy , ő csak állt ott és semmit sem szólt , pont mint én amikor megláttam , de az ő szemébe nem a döbbenetet fedeztem fel , inkább harag és düh . 

Clara

Beszélgetésünk közepette egyszer csak megjelent Zayn és Liam, majd pedig Louis és Harry majd pedig a Daisy és valami másik lány aki nem különben elég csinos volt. A fiúk viszonylag gyorsan felismertek és megölelgettek felkapdostak. Láttam hogy örülnek nekem. Daisyhez oda rohantam és megöleltem aki viszont egyáltalán nem örült sőt még el is rohant, Liam pedig utána. Rettentő szarul esett, nem értettem mit tettem, ettől féltem ettől az egytől és tessék. Horan rögtön odalépett hozzám és megsimogatta a hátam és a kezeim, felé fordultam majd pedig könnyek szöktek a szemembe. Gyorsan letöröltem őket és próbáltam mosolyogni, de nem ment és Niall látta rajtam, majd pedig magához húzott és megölelt. Próbáltam össze szedni magam és a többiekhez léptem akik látták hogy rosszul esett Daisy különös viselkedése.Vicces, hogy azok az emberek bántanak a legjobban akik megígérték, hogy sosem fognak!Mikor visszanézem a képeket nekem olyan hihetetlen, hogy elmúlt minden.

Miután haza mentem csak sírtam és csak sírtam. A levegőt kapkodtam és azt hittem pánikrohamom lesz. Rozy felugrott az ágyra és elkezdte nyalogatni az arcom. Megérezte hogy nincs valami rendben. Végül annyira kapkodtam a levegőt a sok beképzelt hülyeség miatt hogy apu is bejött a szobába és hozott egy pohár vizet és nyugtatót. Ő az a személy aki mindig megértett így most is elmondtam neki hogy mi a szitu és figyelmesen végighallgatott.

. Megkértem hogy feküdjön be mellém míg el nem alszom és énekeljen valamit Bob Marley-től. Kis koromba is így altatott el. Végül ez a dal nyomott álomba....

Helló drága olvasóim !!!!!! :D

Direkt hagytam a végére ezt a kis "üzenetet " .Először is köszönjük az új kinézetet Biusnak ♥ Én személy szerint imádom :) Remélem tetszett ez a rész , ezt én és Brigi ( az új szerkesztőnk ) hoztuk össze .Nagyon izgulunk , hogy tetszett nektek , és mi a véleményetek erről a részről .Szóval ha már elolvastad légyszíves hagyj nyomot magad után ;) Köszönjük az eddigi komikat és pipákat , továbbra is ér + még feliratkozni is ;) 

Millió puszi ♥Vikk